Amikor az apa mesél...

Blogposztjaimban - legyen az kiállítási, utazási, galériabeli beszámolók - rendre feltűnik férjem, Zsiga, aki hűséges és megbízható társként mindig ott van mellettem. Hol családfenntartóként és precíz mérnökként, hol utazási szakértőként és művészetemet támogató kreatív emberként bukkan fel családi "projektjeinkben", akár egy kifogyhatatlan energiájú, friss vízű búvópatak. Munkájával lehetővé teszi, ötleteivel gazdagítja utazásainkat, valamint itthoni és külföldi kiállításaimat, melyekre mindig elkísér.

De azt csak legjobb barátaink tudják róla, hogy már legelső utazásunk óta dokumentálja kalandjainkat, mégpedig nem szokványos módon! A két kisgyerek és a velük utazó két felnőtt - azaz a mi családunk - Zsiga jóvoltából egy csodás mesefolyamban éli át a gyakran teljesen meseszerű világjárást.

A lejegyzett élményeket kedves illusztrációk kísérik, melyekben a szereplőkre ismerhetünk és melyek szintén Zsiga kezemunkái. Az évek óta gyűlő kézirat lapjai mára egy egész kötetet kitesznek, s ennek kiadása férjem legfőbb vágya lett... A megfelelő kiadóra várva nem bírtuk ki, hogy próbát ne tegyünk és kezükbe ne vegyük ezt az álmot... így született meg pár példányban, magán kiadásunkban a "Lobonc" című mesekönyv, melyből részleteket hallhattok a május elsejei Családi napon, a Szentendrei Skanzenban. 

Várunk titeket családostul a Gyöngyösi Iparos Házban, ahol batikbemutató, gyermekfoglalkozás és kötetlen beszélgetés is lesz a mesedélután alatt! Kedvcsinálónak álljon itt a könyv fülszövege, melyben mind a négyen szerepelünk, egzotikus csengésű fantázianéven. Kitaláljátok kinek-milyen nevet adott a meseíró?

"Lobonc az óriás útra kel, bele a világba, hirtelen haragjába’. No, nem jószántából, sokkal inkább orvosi utasításra. Nem tud sírni, s ha ez így marad, a történet végét fejfája jelöli majd. Bejárja hát földet s eget, hiába. Mígnem egy hajóskapitány tanácsára letér a kitaposott ösvényről s eltéved. Nagyon. A legbánatosabb várost, abban a világszomorú hagymakirálylányt – Noát – megtalálja. A tanítás elakad, van fontosabb: az egereket kell menteni, így Illaberekbe indul négy vándor – Noa, Lobonc, Nálim és Hoja. Vajon túljutnak-e a Nejlondombokon és az Üveghegyen? Az óriás megtanul-e sírni, s az egereknek lesz-e mit inni?Nem tudom. Segíts kideríteni."
 
Ha tetszett a poszt, köszönöm, ha tovább adod, hogy gyarapodjon a batikgaléria közössége!

Virágok a selyemréten

A tradícionális indonéz batikfestés mellett néha kifejezetten szeretek más "mezőkre" kirándulni, különböző, rokon technikákat kipróbálni. Ilyen a selyemfestés is, melyet évtizedekkel ezelőtt, szintén mestertől tanultam meg és azóta, ha megrendelőim kérik - vagy csak saját szórakozásra - fel-felfrissítem a tudásom.

A két technika nem csak látványra, de nehézségben is eltér egymástól, hisz a selyemfestésnél a forró viasz helyett guttával kerül a kontúr a kifeszített anyagra - mely hernyóselyem vagy műszállal kevert sifon is lehet - ezért jóval gyorsabb a munkavégzés, mint a napokig készülő batiknál. A batikolásnál nagyon kell ügyelni a viasz hőfokára és  arra is hogy milyen viaszt használunk, guttával jóval könyebb dolgozni mint chantinggal.  Majd a színek a kontúrok közé kerülnek, vagy akvarell-szerűen is szétterülhetnek és egymásba is mosódhatnak, s így természetközelibb lesz a hatás.
Festettem már magam és lányom részére selyemsálat, mely kedvenc kiegészítőnk azóta is.

De alkalmi viseletként, inghez illeszkedő férfi nyakkendőt is terveztem-kiviteleztem férjem számára.

 Egy különleges barátnői felkérésre esküvői ruha anyagára is készült selyemfestésem, majd a kész anyagból varrták meg a ruhát, ügyes kezek. Ehhez a tavaszi, vintage hangulatú esküvőhőz kifejezetten illett a fűszálakból, levelekből és virágmotívumokból álló kompozíció, melyet egy hozott festményről adaptáltam a textilre és amely szépen harmonizált a csokorral, az ékszerekkel, a dekorációval, a meghívókkal, sőt az iparművész menyasszony habitusával is.

Sőt!! Az esküvői meghívónkat is én magam festettem 100 db-ot és mindegyik más és más volt !!! El is határoztam, hogy felkérésre szívesen készítek hasonló ruhákat, amennyiben megkerestek hasonló kívánsággal. Tehát "vintage" stílusú esküvőhöz el tudom készíteni a menyasszonyi ruhát, a vőlegény nyakkendőjét vagy díszzsebkendőjét és még az esküvői meghívókat is!!!!
De addig is várlak titeket az áprilisi workshopon, ahol az indonéz batiktechnikát sajátítjuk el. Majd májusban két alkalmon is találkozhatunk itt, Szentendrén! Figyeljétek a blogot és a galéria face-oldalát, hogy értesüljetek a hírekről!Köszönöm, hogy a posztod tovább adjátok!

Inspiráló vakáció

Az elmúlt hetekben inspiráló családi utazásban volt részünk, mely már nagyon ráfért a famíliámra. Munkahelyi gondok, sűrű határidők, iskolai felvételik, izgalmas kiállítások sorakoztak mögöttünk az utóbbi évben, amit most megpróbáltunk kipihenni kamasz gyerekeinkkel, (akikkel ki tudja még meddig lesz módunk a közös utazásokhoz)... Így némi tervezgetés, útirány- és szállásfoglalás után február utolsó napjaiban, a virányosi Indonéz napi kiállításom másnapján felszedtük a horgonyt és meg sem álltunk Thaiföldig.

 

Első állomásunk Ko Samui volt, a Thai-öböl Samui-szigeteinek egyike. A szigetcsoport Szuratthani közelében fekszik, és mintegy 80 szigetből áll, amelyek közül a legnagyobb Ko Samui. Fő vonzerejét a kókuszpálmás homokos tengerpartjainak köszönheti, többek között ezért is igazi túrista-paradicsom! Mi is egy tengerparti kis magánházban laktunk, melyet a helyi airbnb rendszeren keresztül találtunk és így egy francia család életterébe csöppentünk be, kedves nemzetközi szomszédokkal körbevéve. Némi átállás után közös meditálások, jógaórák, labdázások, olvasás, közös kirándulások, piac látogatások és főzések tarkították napjainkat, miközben élveztük a tiszta meleg tengert és a 3o fokos páradús levegőt. A szigeten találkoztunk húsz éve itt élő magyar mérnök barátunkkal, Kékkővel,  aki komoly helyismerettel rendelkezik és pár éve megírta és kiadta a thai-magyar szótárt! Örültünk egymásnak!!

A napközbeni lazulás után párszor  a közeli városka fesztiválján élénkültünk fel, miközben helyi árusok és éttermek finomságait kóstoltuk végig. Kedvenceink a pirított tésztás-zöldséges Phad Thai , Chicken Satay, Tom Yam Goong(garnélás, chillis , zölzdséges leves), melyek elkészítését már mi magunk is profi módon elsajátítjuk. A kikapcsolódás mellett a sziget élővilága, a természet színei, a helyi lakosok kultúrája is megihletett minket, mely élmények várhatóan Zsiga újabb meséiben és az én batikképeimen élik tovább történetüket.... A következő poszt az utazásunk folytatásáról - Bangkokról és Ayutthayaról - szól majd, s ha követni szeretnéd, várlak a galéria facebook közösségében. Legközelebbi személyes találkozásunk pedig az április 7-i kiállításom lesz, melyre szeretettel várok mindenkit az Újlipótvárosi klub-galériában. Gyertek!