Most, hogy a nyári hőség után megérkeztek a szomjoltó esős idők, kertünk valósággal fellélegzett, a legszebb arcát mutatja, így duplán igaz rá a fenti idézet. Bár én minden évszakban találok benne szépséget - még télen is, amikor az örökzöldek dacolnak a kemény faggyal - de ilyenkor, ősszel különösen jótékony az a megnyugtató miliő, amit a napi szaladgálás-ügyintézés-munka után hazatérve, itt a növények birodalmában érzek.
Gyakran már az is elég, ha a kiültetésre várakozó, cserépbe tett virágaimat meglátom, vagy kiülök a fedett teraszra, mely a nappali meghosszabításaként szolgál és átmenetet képez a kinti és a benti világ - vagyis a ház és a sok munkával megtervezett és gondozott "édenkertünk" - között.
Innen, a teraszról indul a telek nagy szintkülönbségét áthidaló lépcsőrendszer, melyet az egykori betonlépcső helyett vasúti talpfákból és bazalt-kockakövekből álmodott meg elképzelésünk alapján a kerttervező, Udvardy András kertészmérnök. (Szívből ajánlom őt és csapatát mindenkinek, aki egyedi kertet akar!) A lefelé kanyargó lépcsősort terméskővel és keményfa pallókkal burkolt "pihenő szigetek" tarkítják, ahol a kényelmes nádbútorokon mód van a magányos ücsörgésre és szunyókálásra, vagy a kör alakú asztalnál a társasági életre, a vendéglátásra.
Az idő múlásával a kertbe telepített növénycsoportok csodásan összeértek, függetlenül az eltérő származási helyüktől: páfrányok, borókák, japán juhar, magnólia-és tulipánfa, rododendron, ráncos levelű bangita és japán cseresznye, nyári orgona és bambusz finoman egymásba folytak és terjeszkednek. Sőt, még a sokat szidott tőzegbeton is szépen mohosodó "múzeális" kőpárkánnyá alakult.
Mint az életben mindenhez, úgy a kerthez is gondoskodó figyelem és idő szükségeltetik, mely odafigyelésre és türelemre nevel minket, benne élő felnőtteket és gyerekeket is...
Ha kíváncsiak vagytok arra, miként köszönnek vissza batikképeimen a legkedvesebb növényeim és az utazásaink során látott természeti csodák, akkor kövessétek nyomon a blog posztjait és a galéria facebook-oldalát, vagy találkozzunk Szentendrén, a galériámban!
No comments:
Post a Comment